Ugrás a tartalomhoz

Ludovico Carracci

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ludovico Carracci
arcképe
arcképe

Született1555. április 21.
Bologna
Meghalt1619. november 13.
Bologna
Nemzetiségeolasz
Stílusabarokk
Iskoláibolognai
Mestere(i)Prospero Fontana
Andrea del Sarto
Aki hatott ráJacopo Tintoretto
Tiziano
Correggio
Paolo Veronese
Aki(k)re hatottDomenichino (Domenico Zampieri)
Guido Reni (az iskola legtehetségesebbnek tartott tagja)
Francesco Albani
Giovanni Lanfranco
Guercino
Carlo Cignani
Simone Contarini
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludovico Carracci témájú médiaállományokat.

Ludovico Carracci (Lodovico Carracci) (Bologna, 1555. április 21.Bologna, 1619. november 13.) olasz festő, a bolognai iskola egyik alapítója.

Élete

[szerkesztés]

Kezdetben szülővárosában tanult Prospero Fontana(wd) műhelyében — mesterére erősen hatott Correggio munkássága. Ezután Firenzében Andrea del Sartónál képezte magát tovább, majd Parmában Antonio da Correggio, Velencében pedig Jacopo Tintoretto, Tiziano és Paolo Veronese munkáit tanulmányozta — leginkább Correggio hatott rá.

Két unukafivérével (Annibale Carracci és Agostino Carracci) 1582-ben nyitotta meg Bolognában az Academia degli Incamminati festőiskolát (jelentése: helyes útra tértek) amely a stílusokat elegyítő bolognai irány kiindulópontjává vált.

1605 és 1609 között főleg Rómában és Piacenzában dolgozott, de a legtöbb képét előtte és utána is Bolognában festette.

Kiváló tanár és festő technikus volt; ő találta föl az olajképek alapozásához a vörös bólusz alapot, amit később például Anthony van Dyck is előszeretettel használt,[1] és egyúttal a bóluszvörös szín névadójává vált.[2]

Munkássága

[szerkesztés]

Igen termékeny művész volt, bár egy munkája sem versenyezhet az unokafivérei által festett Farnese-freskókkal.

Korai, szép munkái:

  • Madonna Bargellini,
  • Trónoló Madonna négy térdelő szenttel (1588, erősen Correggio hatása alatt) és
  • a Madonna degli Salzi (Mária a holdsarlón állva, Szent Ferenc s Jeromostól imádva), továbbá
  • Keresztelő János prédikációja (Bologna, képtár),
  • Szent Ferenc látomása (Louvre).

Egyik fő munkája, az 1604–1605-ben festett színes freskósorozat: Jelenetek Szt. Benedek és Cecília életéből (Bolognában, a San Michele in Bosco kolostor folyosóján) tönkrement, és jóformán csak metszetekből ismeretes.

Piacenzában (1605–1609) festett munkái:

  • Könyvet tartó és virágot szóró angyalok a dóm főoltára előtti íven és
  • néhány oltárkép:
    • Mária sírbatétele (óriási kép, ma Parma-képtár).

1609 után visszatért Bolognába, ahol még 10 évig élés nagyszerű munkákat alkotott:

templom Szeretetteljes gonddal kidolgozott kis képei:

Ebben a templomban van utolsó munkája is (a szentélyfülke belső ívén): Angyali üdvözlet (óriási freskó).

További számos képet különféle képtárakban: őrzik:

Carracci vezető organizáló mester volt, stílusa nagy tudományos készültség és erős rajztanulmányok eredménye.

Készített néhány mesteri rézkarcot is (Madonna, Szent család).

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]